Bölöni Domokos

Sűrű csillagos az ég, meszet vegyenek!

Egy derültnek ígérkező tavaszi éjszakán, mint a döbbenet: városunk fölé lopakodott a homály. Eleinte nem tűnt föl, de aztán egyre idegesítőbbé vált az állandó szürkeség. A Nap csak félig bújt ki a felhők közül, aztán már sehogysem. Alkonyatkor egész egyszerűen nem volt, ami lenyugodjék. Ha csak egy-két napig tart, egye fene, rá lehet fogni a vegyipari kombinátra, vagy elfogadni a meteorológusok érvelését, amely szerint vidékünkön kevés a fény-óra, és hát most éppen elborult az idő. A homály azonban rátelepedett a városra, és fojtogatni kezdte. A gyárakban összezavarodtak a gépsorok: ahol cipőt gyártottak, ott ontani kezdték a karácsonyfadíszeket. Friss házikenyér helyett cipőkrémet termelt a pékség. Az élelmiszerüzletek, áruházak sportvetélkedőket hirdettek, a város futballcsapata pedig egyemberként jelentkezett vadőrnek a Somos-tetői állatkertbe. A tömegközlekedés a feje tetejére állt: összevissza mászkáltak a buszok és a taxik; ha például a vasútállomásra szeretnél eljutni,  a röpteret kell bemondanod és viszont; ha a víkend környékén laksz, akkor pedig a nagykórházat mondod be, különben a Vácmányon találod magad.

A város civil szervezetei a vezetést hibáztatták, az  meg a nehéz gazdasági helyzetre kente a homályt, a szakmai testületek a tudatlanságot okolták – végül Nyű Anyó, az országos jövendőmondó azt jósolta, hogy még ugyan nincs itt a világvége, de a homály kétségtelen jele a teljes összeomlásnak. Ezt furamód a politikum igazolta a leggyorsabban. Aki konzervatív volt, liberálissá vált, a balközép jobbszélső lett, a parasztpártiak urbánus eszméket hirdettek, a zöldek teljesen elfeketedvén, szélsőséges eszmék szolgálatába szegődve láncfűrésszel kezdték irtani a parkok fáit. A tereken újnácik bratyiztak a neobolsikkal. Divatba jött az azonos neműek házassága is.

Az elemzők nagy része a globális felmelegedésnek tulajdonította a homályt. Az összesküvés-elméletek hívei arra gyanakodtak, hogy meghibásodott az eget irányító számítógépes rendszer. Vagyis valakik belerondítottak a programjába, vagy a CIA, vagy a Moszad, de a SRI sincs kizárva. Benyomták a vírust, oszt kész a total homály! A legnagyobb baj viszont, és ez már az egész országot, Európát, sőt magát az emberiséget sodorhatja a tejes kollapszusba: hogy tudniillik a számítógépes vírus kiszabadult a kezükből, és szabadon garázdálkodik a világhálón. Beborul az egész világ!

A város tanácsa kezdettől a józan megfontolás talaján kereste a megoldást. A mentő ötlet a legfőbb városgazda agyából pattant ki. Viccet mesélt a titkára: “Tatarozzák a bolondokházát, s az ápoltak segítenek a festésben. Az egyik bolond áll a létra tetején, és a mennyezetet meszeli a nagy korongecsettel. Társa odamegy a létrához, és felszól: −  Hé öcsi! Kapaszkodj meg a pemzliben, mert elviszem a létrát!”

Ez az!, csapott a titkár homlokára a főrangú férfiú. − Hogy is nem jutott eddig az eszembe!

A plénum egyöntetűleg elfogadta. A nyomtatott és elektronikus sajtó másnap világgá kürtölte: SZOBAFESTŐK A HOMÁLY ELLEN! VILÁGOSSÁG LESZ FÖLÖTTÜNK! A VÁROSI TANÁCS DÖNTÖTT: VÁSÁRHELY EGÉT KI KELL MESZELNI!

Az ám, de milyen színűre fessék? Itt kezdődtek a bajok. Ki fehérre, ki zöldre, ki vörösre, ki kékre, ki sárgára!…Az egyik párt piros-sárga-kékre, a másik piros-fehér zöldre !

A kompromisszum nehezen született meg. Marosvásárhely fölött legyen tiszta fehér az ég, de a Görgény-völgye felőli peremre pingáljanak piros-sárga-kék sávot, a Nyárádmente felé eső határra pedig piros-fehér-zölt pántlikát. Punktum !

Kiírták a tendert, vagyis kitűzték a versenytárgyalást. Hatalmas küzdelemben egy frissen alapított cég nyerte el az ég kimeszelésének jogát, sőt privilágiumát Marosvásárhely fölött. Hiába tiltakozott az ellenzék, a beszerzés máris elkezdődött. A legfőbb ellenérv az volt, hogy ha a meszelt boltozat fölé esőfront telepedik, és zuhogni kezd, akkor  tropára megy az egész munka, a sok zuhéval a mész is a város nyakába zúdul. Meglepő módon a pszichológusok és pszichiáterek Mennyei Tudat Hasadás elnevezésű ernyőszervezete észérvekkel próbált hatni a döntéshozókra, mondván: a sok mésztől a város népe is elmeszesedik, és mindenki meghülyül, és akkor mi lesz?!…

−De hiszen éppen erre megy ki az egész! – tiltakozott a Szkeptika Tömörülés. – Bedarálják az agyunkat, fehérree meszelik a szürkeállományunkat, hogy azt tehessék velünk, amit csak akarnak!

Az Alba Calcaria cég addigra már elkedte a beszerzést. Érdekességként említjük meg, hogy bár a város lerakatai dugig vannak építőanyaggal, azokat mégis Kréta szigetéről rendelték jó drágán. Senki sem tudja, bizonyára a homály miatt, hogy mikor és mivel szállították Vásárhelyre a temérdek meszet, de tény, hogy egyszercsak itt volt, mégpedig ugyanazokban a raktárakban, amelyek eddig is tárolták. A színes festékeket direkt a Pigment-szigetekről hozatták, és azok is váratlanul tűntek elő egy másik lerakatból. Százezer pemzlit, ötvenezer körecsetet és huszonötezer széles sávú meszelőt egy kínai káeftétől vártak; a festékkeverékbe valót a Húsvét-szigetekről, ahol köztudomásúlag direkt pirostojást tojnak a struccok. A mintegy félezer csatlakoztatható hosszúlétrát a brazíl őserdei Lajtorja faipari üzem készíti –

miközben a helyi üzemek sorra zárnak be, mert pang a bútorgyártás.

Meghirdették: egyelőre ötszáz szakképzett mázolót alkalmaznak. A munkaelosztónál tömegverekedés tört ki. Mindenki égimeszelő szeretett volna lenni. Abszolút előnyt természetesen a város kosárlabdázói élvezhettek.

A lázas készülődés elfeledtette a mindennapos setétséget, a gazdasági csődöt, a közélet züllöttségét, a kultúra mélyrepülését, a rend szintjére emelt káoszt. Maga az állam elnöke állította példaként városunkat a többi nyavalygó, sápítozó, segélyekre ácsingózó helység elé. – Marosvásárhely a legékesebb bizonyítéka annak, hogy kezdünk kilábalni a válságból!

Kormánydelegáció érkezett Az Ég Lemeszelése akció nyitó napjára. Az első ecsetvonást maga a miniszterelnök végzi el, harsogták a híradók.

Kivilágították az utcákat és a tereket, így még dúsabbá vált, és mindig alább-alább ereszkedett az utálatos vastag homály.

Az ünnepi meszelést késleltette a létrák hiánya. A brazíliai Lajtorja üzem leszállította őket egytől egyig, de valakik Ludas táján eltérítették a konvojt, és a szállítmány végül Besztercén kötött ki. Az ottaniak nem adják a létrákat, mert állítólag ők maguk készítették mindet –; az egész Lajtorja-ügy egy nagy humbug. A kényes helyzetet mégis megoldották: a miniszterelnök közönséges mázolólétrára mászva képletes mozdulattal festi fehérre városunk fekete egét. Taps és tömegrivalgás, utána svédasztalos fogadás a Continentalban.

Lehet, hogy a víruselhárítás kerekedett felül, vagy a Jóisten könyörült meg rajtunk. Ki tudná. De a bankett végén, mintegy varázsütésre, este tízkor!, váratlanul kiderült az ég, rózsaszínű sziporkák villództak keleten és nyugaton, északon és délen. A járókelők azt hitték, ez is a ceremónia része: tűzijáték. De amikor hajnalban rendesen megvirradt, és a nap is normálisan kezdett világítani, s kiderült, hogy zöld a fű és virágzik a lila orgona, és pompás illattal telik meg a levegő, és az élet forgalma teljesen normális, mintha sosem zavarta volna semmi –: hát mindenki a dolga után látott.

Az égimeszelésből hatalmas botrány támadt, egyik vizsgálat a másikat követi; ám egyelőre vékonyan szivárog az infó. Amit biztosan tudni lehet: az Alba Calcaria  végkiárusítást tart. Raktáráruházaiban nevetséges áron juthatsz pemzlihez, ecsethez, létrához, festékhez, strucctojáshoz.

A cég elnyerte a legötletesebb reklámért járó díjat. Marosvásárhely kristálytiszta éjjeli egén mostanság rózsaszínben és búzakékben díszelgő árukínálati szöveg jelenik meg, ekként: ”Sűrű csillagos az ég. Meszet vegyenek!”