RSS

április 2013 havi bejegyzések

Papp János

A pap, a sziguranca meg nagyapám

Grafika1

Nézem az elsárgult, viharvert képet. Ercse Lajos, anyai nagyapám. Jómódú gazdálkodó egyetlen gyereke. Életét a földnek és a családjának szentelte. Meg a közösségnek. Közvetlen, barátságos, jószívű adakozó volt. Falustársai körében népszerű volt. Közösségi életet élt. Hosszabb ideig volt a református gyülekezet gondnoka, mely időszakban szívén  viselte a közösség érdekeit. Egy jellemző epizód: mikor piacra vitték az egyház gabonáját, nagyanyám ellátta pénzzel és tanáccsal.

– Itt a pénz, ha pálinkát akartok inni, nehogy az egyházéhoz nyúljatok!

A román impériumot a gyakori “koncsentrálások” tették változatossá. Persze a második háborúból sem maradhatott ki, végigharcolta az utolsó percéig, majd amerikai fogságba esett. Néhányadmagával megszöktek, és kalandos úton hazaértek szülőföldjükre. A lágerben hagyott bajtársak is akkor értek haza, kényelmesen, vonattal, amerikai cuccokba öltözve. Háborús élményei között a fő motívum az oroszok sokasága meg az állandó éhezés volt. Kalandjai az élelemszerzéshez kapcsolódtak. Mivel talpraesett volt, a bajtársai és a tisztek jó angyala lett, segített nekik a túlélésben.

Energiáját, kitartását talán a humorérzékéből merítette, amely minden körülmények között elkísérte.

Ez a megtörtént eset talán minden szónál jobban jellemzi.

Az ötvenes évek elején, az élesedő osztályharc korszakában, egy éjszakán kétségbeesetten veri valaki az ablakot.

– Ki az?

– A papné vagyok, tessék beengedni, kurátor úr.

– Mi történt, tiszteletes asszony?

– Elvitték az uramat! Az Istenre kérem, segítsen!

– Ki vitte el, mikor, hova?

– Néhány perce, a szigurancia, Isten tudja, hogy hova!…

– Nyugodjon meg, tiszteletes asszony, menjen haza és vigyázzon a gyermekekre, mi majd elintézzük a dolgot.

– Máriskó, csomagolj! Tégy az átalvetőbe egy sonkát, fehérlisztet, egy kenyeret is, és egy oldal szalonnát. A korsót töltsd meg borral, s a pálinkát se felejtsd el!…

Így indult el, az éjszakában, felcsomagolva. Virradatra a szekuritáte székháza előtt volt. Mit ad Isten, a felfalusi komájának a fia jelenik meg, egyenruhában.

– Mit keres itt, Lajos bácsi?

– Nagy bajban vagyunk, az éjszaka behozták a papunkat, segíts, hogy engedjék el.

– Hát mit csinált a papjuk?

– Nem csinált az senkinek semmi rosszat.

– Nehéz eset, nehéz bizonyítani. Látom, hozott valamit. No, vigye csak, s adja oda az asszonynak. Aztán később ólálkodjon errefelé, lássuk, mit tehetünk.

Déltájban csak kilép a kapun a pap, szabadon…És kivel találkozik elsőnek, hát a kurátorral.

– Mi járatban itt, Lajos bácsi?

– Hát, voltak valami elintéznivalóim, és most keresek egy falubelit, ne menjek egyedül hazáig. A tiszteletes úr is hazajönne? Találunk szekerest a város végén…

A város végén csakugyan találtak szekerest.

– Na, üljön csak fel, tiszteletes úr, én gyalog megyek, mert nem állna jól, hogy falusi ember létemre a papnak legyek terhére -, meg aztán sietnék is. Isten áldja!

A szőlőjéhez érve, menteni a munkanapból amit lehet, beállott  dolgozni. Estefelé, a hazaúton a sógorával találkozik.

– Te Lajos, hallottad, mi történt?

– Nem én, Jancsi sógor. Hát mi?

– Az éccaka elvitték a papunkat.

– És én nem is tudok róla!

– De jó délre hazajött.

– Nahát,csudákat beszélsz! De így jár az ember, ha a szőlőben tölti a napját. Azt sem tudja, mi történik az emberek között!…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013. április 22. hétfő hüvelyk HUMOR ÉS SZATÍRA