RSS

február 2012 havi bejegyzések

A székely humoriparról

Mikor is lehetne a vigasság legkomolyabb, ha nem farsang idején! Háromszéken is számtalan kabarétársulat megfordul, és ugyan ki tagadná, hogy a karneváli eseményeket, a farsangi alakoskodást például nem kell komolyan venni.

Sőt, akik magukra öltik a maskarát, akik beállnak az alakoskodók közé, azoknak alakítaniuk is csak komolyan érdemes szerepüket! Mert hát komolyan vehet-e az ember egy olyan alakoskodót, aki csak tessék-lássék módra teszi a dolgát például a távoli Sao Paulóban, esetleg a velencei Szent Márk vagy éppen itt, testközelben, mondjuk a kézdivásárhelyi Gábor Áron téren? Egy szó, mint száz: a komoly vidámság alkalmait hozza el a farsang. Komoly hozzáállást követelnek meg a résztvevőktől az ilyen helyzetek, mivelhogy ilyenkor kerülnek elő például a megterhelt kosarak is, amelyek régi szokás szerint telve vagynak kívánatos falatokkal, többnyire a sokak által a kerti vetemények közé sorolt kol­básszal és sonkával, valamint szilvóriummal és boritallal, az ember pedig megpróbálja komolyan venni az evést főleg farsang idején, de még inkább az ivást. Sőt, azt mondatja tapasztalatom, hogy mindezek mellett a székely még a tréfát is komolyan veszi. A humorban nem ismer tréfát – mondhatnók hírneves írónkra hivatkozva.
Meg merem kockáztatni, hogy egyik legkomolyabb s ebből kifo­lyó­lag legmegbecsültebb mesterség nálunkfelé éppen ezért a tréfamesterség. Ebben aztán nem állíthatsz elő selejtet! Kötelez a hagyomány! Minden ilyen vállalkozónak tudnia kell, hogy a hozzá forduló ügyfelet nem illik felületes, hanyagul végzett humorszolgáltatással kifizetni, mert ezáltal a tisztes ipar jó híre súlyosan csorbulna. Nem árt tudnunk, hogy igazán nagy kereslet és igény a komoly humoripari termékek iránt van mifelénk. Merem remélni, hogy amint a jó bornak, úgy a komoly tréfának sem kell cégér. Biztos vagyok benne, hogy a tréfahamisítványt vagy az áltréfát könnyebben felismerik, mint a hamis bort vagy a parfümutánzatokat. Őszintén indítványozom ezúttal: legalább farsangban fogyasszunk igazi humoripari termékeket, olyanokat, amelyeket a székely autonóm agyhatalmak állítanak elő hazai és külföldi piacra egyaránt. Ezek a tréfák ugyanis a legkacskaringósabb székely agytekervényekből táplálkozva pattannak ki tréfamestereink fejéből, és virágoznak mindenütt tájainkon.
Minden tréfánk legyen tehát márkás, mint ama bútordarabok, amelyeket a hírneves Royal cég kínált egykoron verses reklámjában:
Royal-szekrény, Royal-kasztni,
Royal-ágyban a legjobb – pihenni!

Borcsa János

Háromszék, 2012. február 16.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012. február 19. vasárnap hüvelyk HUMOR ÉS SZATÍRA

 

Feltámadás Ciberefalván

– Komám, az álmok nem hazudnak! – jelentette ki Petőfi után szabadon, az egyik helyi tévében, a népi hagyomány felújítója. És elmesélt egy sztorit. Mikor megkérdezte a tanító néni, hogy mi leszünk, ha nagy leszünk, Dezsőke visszaszippantotta az orrocskájából kilógó gyertyát, előbb azt mondta volna szíve szerint: cséplőgép, de meggondolta magát és végül azt bökte ki: farsang. Az osztály kikacagta –, holott ha engedik, eldünnyögi: micsoda pompázatos dolog farsangnak lenni. A farsang házról házra jár, és megtréfálja a forró kályha körül melegedő asszonyokat, lányokat. A hátszőrállítgató riogatásért hálából megkínálják fánkkal, fahéjjal fűszerezett mézes forralt borral –, és ha csepeg az orra, mint Dezsőkének éppen, hát még szépen kivarrott zsebkendővel is kiszolgálják.
Amikor sok évvel később Dezsőke falufelelős lett Ciberefalván, eltökélte, hogy megvalósítja gyerekkori vágyát. Némileg zavaró körülménynek számított azonban, hogy a farsangot senki sem látta megszületni, mégis, évente: konok kitartással – mindenfelé eltemetik. Senki sem tudja, hol lappang az esztendő többi hónapjában. Honnan kerül elő Vízkereszt táján, és hová tűnik el, miután nagy pompával, még hamvazószerda előtt, húshagyó kedden, Koncz király és Cibere vajda életre-halálra menő küzdelme után nagy csinnadrattával elparentálják. Csak az a bizonyos, hogy mindeközben az emberek mindenféle húsos, zsíros és egyéb egészségtelen ételt zabálnak, fánkkal tömik a bendőjüket, s teleisszák magukat pálinkával-borral, azután pedig – átesve a ló másik oldalára – negyven napon át, húsvétig – álszent pofával böjtölnek. Vagy legalábbis úgy tesznek, mintha száraz babon, tört fuszulykán tengődnének. (Miután a halat nálunkfelé szinte mindenki mélységesen utálja.)
Hiába siratják el minden valamirevaló faluban, a farsangnak semmiféle temetőben nincsen sírja. Valószínű hát, hogy elégetése után feltámad. Feléled a hamvaiból, akár a főnixmadár.
Amikor idáig jutott az elmélkedésben Dezsőke, vagyis Dezső úr, Ciberefalva vezető felelőse, a homlokára ütött gyengéden: – Megvan! Nem temetni kell a farsangot, hanem feltámasztani. És persze ügyesen megünnepelni a feltámadását!
Sajátos transzszilvanikumként tehát, farsangfarkán, Erdélynek ebben a sarkában, Ciberefalván: farsangtámasztó ünnepet tartanak.
Az írott és elektronikus sajtó kapva kap az újdonságon. A farsangtámasztás napján úgy néz ki a falu, mintha laknának is benne. Holott éppen két hete kísérték ki az utolsó lakost, Vénminya Mihály bát az elárvult temetőbe. A távolba szakadt örökösök örömest engedték át az ingatlant és a portán lévő ingóságokat a “közösségnek” – amelyet egyetlen személy, a falufelelős Dezső úr képvisel. Ő viszont ott is él Ciberefalván –, mint a Cibere Panzió boldog tulajdonosa, a falu szántóterületének szorgos bérlője, az állatfarm birtokosa – és immár a hagyományok merész újítója.
A farsangtámasztásra hagyományőrzők helyett hagyományfejlesztő csoport érkezik a megyei forrásközségközpontból, és a jóváhagyott trend szerint történik minden. Úgy megy a feltámasztás, mint a marikacsapás (Dezső úr nyelvi brabúrja.) Lehet hogy a Farsang eredetileg: férfiú –, ám a Dezső úr olvasatában nem más, mint a saját, bájos, tenyeres-talpas felesége, Trézsi. (Akinek egy valamivel korábbi elődje még a kutyafejű tatárok kényére is hatott anno.) Cifra áncúgba bújtatva, kicicomázva, kinyalva-kifalva, fején menyasszonyi pártával, slájerben emelkedik ki a havas udvar közepére kitett óriási káposztás hordóból. Kis kövér kacsójában fényes tálca, arról pedig kaláccsal s köményes pálinkával kínálja a köréje sereglő csodalátó társaságot: az ál-papot, a mű-kántort, a “keresztszülőket”, a szájtáti bámészkodókat, végül pedig magát a székely harisnyás vőlegényt, aki persze nem más, mint Dezső úr, a Trézsi férje. A feltámasztást mindjárt követi a keresztelés, majd a házasságkötés tréfás ceremóniája, utána pedig hetedhét országra szóló lakodalom, annak minden helyi sajátosságával.
Így kerek a farsang Ciberefalván, nyilatkozza a médiának Dezső úr. A Cibere Panzió tömve magyarországi vendéggel, ők képezik voltaképpen a násznépet. Kissé elképednek, amikor Dezső úr, vőlegényből hirtelen násznaggyá “lényegülve”: ajándékozásra szólítja fel őket. De nincs mese, nuku kivételezés! A lakatlan falu derék vezére korondi káposztafőző fazékkal jár körbe, minden vendégnek kikiáltja a nevét, elveszi s megszámolja a pénzt, hangosan közli az összeget, és csípős kommentárt is fűz hozzá, ilyesfélét: – Adhatott volna többet is, a sokmilliós svájci kölcsönből! –, amit aztán mesterkélt vidámsággal fogad a ‘célszemély’; de újfent zsebbe kell nyúlnia, az adományt ki kell egészítenie, ha nem kíván szégyenben maradni. Mindenkinek perkálni kell.
A hatás óriási. A képernyőkön (Erdélyi Magyar Televízió, Duna Televízió, Duna World – öt kontinens, egy Nemzet) mindenütt a Cibrefalvi feltámadás című népi show fut, hatalmas sikerrel.
Kerekasztal-beszélgetések zajlanak határon innen és túl, forradalmi megújulásról szól a közbeszéd. Dezsőt meg már úgy mutogatják, mint a bákóiak a medvét. Illetve úgy is, mint a kultúra új magyar lovagját –, akinek pedig Trézsi asszony a boldogságos lovaginája.
Bölöni Domokos

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012. február 19. vasárnap hüvelyk HUMOR ÉS SZATÍRA

 

A szerelem megöli az időt, az idő a szerelmet.

Édes a bosszú, s nem is hízlal.

Ha nincs mit tenned, tedd meg másutt.

Ha rosszul megy a férfi sora, nőt keres magának; ha rendbejönnek a dolgai, jöhet a következő.

Diktatúrában: kényére parancsol; demokráciában magad választod nyomorítóidat.

Ha reggel nem áll veled szóba az asszony, azt jelenti, hogy az esti tintázás si-ke-rült.

Butából jobb a lusta, mint a kezdeményező.

Több fontos gondolat kerget, de én gyorsabb vagyok.

A véletlen a derült égből érkező elkerülhetetlen.

Ha hülye a főnök, engedd másnak a felfedezés örömét.

Minden házasságban igaza van az egyik félnek, kivéve a férjet.

Nem leszokni nehéz a piáról, hanem megérteni az okát.

A pénzes palik kétfélék: akiket a rendőrség védelmez, és akiket köröznek.

Szomszédok a diliházban is vannak.

Bármennyire töröd magad, valaki mindig kevesebbet dolgozik, mint te, viszont többet keres.

Nem a lové kevés, a hónapok hosszabodnak.

Ha igazán szerelmes vagy, a hajcsavarok sem riasztanak vissza.

Az ember legfőbb baja, hogy folyton bajt okoz magának.

Ha sem gondod, sem ellenséged, valószínű, meg sem születtél.

Aki naphosszat gürcöl, nem marad ideje pénzt keresni.

Az élet egy vonal, amely a születést összeköti a halállal.

A nyomor gyógyíthatatlan, hiába az ingyenes gyógykezelés.

Ha az ötbetűs szóban hat hibád van, az egyik fölösleges.

A barátok lehetnek hamisak is, az ellenség mindig igazi.

Ne tömd a kobakod minden hülyeséggel, mert nem marad helye a balgaságnak.

Az optimista nem más, mint egy félreinformált ember.

A nők a semmiből három dolgot tudnak teremteni: salátát, frizurát és drámát.

Olykor, ha megnyomod a féket, képtelen vagy abbahagyni.

Ha filozófus ad választ a kérdésedre, elfelejted, hogy mit is kérdeztél.

A második házasság a remény győzelme a tapasztalat fölött.

Egyáltalán nem nehéz egyeztetni a kellemetlent a fölöslegessel. Hagyomány kérdése az egész.

A logika olyan tudomány, amely lehetővé teszi, hogy a férfi ne értse meg a nőt.

Bárhogy etetnéd a vendéget, mégis berúg.

A mértékkel fogyasztott vodka bármilyen mennyiségben üdvös.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012. február 19. vasárnap hüvelyk HUMOR ÉS SZATÍRA