RSS

november 2011 havi bejegyzések

140 éve született id. Szemlér Ferenc*

Brassó

 

Tornyok, régi falak, suhogó

erdők. Itt éled béna és bizonytalan

sorsod. Felcsillansz néha, mint üveg

a napfényes homokban

s aztán újra kihúnysz.

Barátoknak tárulkozol meleg

szavakkal, hiszen jólesik

hinni, hogy meg is értenek,

a szerelem forró szele ver fel

néha a magasba s utána

marad az óriás üresség.

Tornyok, falak, gyárak és emberek!…

Ki látja meg közülük, hogy ki vagy,

ki érzi meg közülük, mire jöttél?…

Az egyik házon írva: ezerötszáz,

egy templomot láttak már a tatárok,

s hány ember pusztult már közöttük el

ki nem elégült vágyban!

Élsz…élsz…a fogadat

némán összeszorítod,

holnap job lesz talán,

holnap rossz lesz talán,

vagy nem is lesz talán –

s a tornyok és falak

mint avult alabárdos őrök,

állnak körül.

 

(Forrás: Pásztortűz, 1931. november 22, XVII. évfolyam, 23. szám)

*Id. Szemlér Ferenc (Székesfehérvár, Fejér vm., 1871. nov. 24. – Brassó, 1938. márc. 18.) tanár, költő. Székesfehérvárt és Esztergomban, majd Budapesten tanult, Kolozsvárt szerzett német-magyar szakos tanári oklevelet. Tanárként működött Marosvásárhelyen,  Brassóban és Székelyudvarhelyen. A Brassói Magyar Dalárda elnöke (1921), a Romániai Magyar Dalosszövetség egyik alapítója és elnöke volt. Udvarhelyen alapított családot, tevékeny részt vállalt a város művelődési életében. Fia ifj. Szemlér Ferenc  (Székelyudvarhely, 1906. április 3. – Bukarest, 1978. január 9.) költő, író, műfordító; unokája Lendvay Éva költő. Óhajuk szerint  az apát és később fiát is a gimnázium mögötti, Szent Miklós-hegyi temetőkertben helyezték végső nyugalomra.

b.d.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. november 27. vasárnap hüvelyk LELEMÉNY

 

Rögeszme

Rava, Párizs, Budapest megbocsátanak, amiért nem őket választottam.

Ravát kényszerből hagytam el.

Budapest kartávolságra várta befogadásomat.

Párizs (?) egészen más, mágikus művészete hívott az új világba.

Vásárhely haza várt.

Hazavártak a koromsötétek, a csillogó  fehérek, a dohos lépcsők, a fölcímkézett képek, a gáncs és akadály.

Fáradtan érkeztem a révbe, hajnalcsillag ragyogott az égen, ha jól emlékszem, valaki játszott odafönt, cukros mákot szórt az útra.

A hunyorgó parázs fényénél éltem örömmámorát a mának, éppen lábnyomokat lestem a cukros mákkal teleszórt úton, vállon ragadtak, s hatalmas kövek közé húztak. Képtelen voltam megérteni a cukros mákkal teleszórt út nyújtotta édes mámor után a kövek közti fölmorzsolódást.

  Most, amikor a Vár-erődről hull a vakolat, függőlegesen merengek az istenek előtt, fölmérem helyzetem. Tudom: a játékban mindig én veszítek.

A képek társaságában akadoznak szavaim, takarodót fúj az ítélet.

Kiszabadítom képzeletem a rögeszme karjaiból, s az út rejtett buktatóit magamba zárom.

Rava, Budapest és Párizs megbocsátanak, amiért Vásárhelyt választottam.

Az is lehet, nem más ez, mint rögeszme.

Kiszabadítom képzeletem a rögeszme karjaiból, és eltávolodom a cukros mákkal teleszórt úttól, gázsit érte nem kapok.

Kedei Zoltán

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. november 22. kedd hüvelyk BESZÉLŐ ECSET

 

Ahol még magyarul szól…

Ötvös József vártemplomi lelkész, esperes Ahol még magyarul szól a zsoltár című riportkötetét mutatják be csütörtökön, november 24-én, 17 órakor a Bernády Ház nagytermében, a Súrlott Grádics irodalmi kör ülésén. A kötetről Bodolai Gyöngyi, a Népújság munkatársa beszél. A szerző dedikál.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. november 18. péntek hüvelyk HÍREK

 

Az Erdélyi Toll negyedik száma

Megjelent az Erdélyi Toll III. évfolyamának  4. száma. Tartalma: Bölöni Domokos: Szélrózsa kankalin (II.), Komán János: Az álarcos költő rímei, Bertha Zoltán: Az abszurd az újabb erdélyi magyar irodalomban; Burján Emil: Fülep Lajos műbölcseleti alapelvei (I.) , Málnási Ferenc: Nyelv és kultúra a változó régióban, Brauch Magda: Lemaradunk? avagy Közös anyanyelvünkért; Málnási Ferenc: Erdélyi anyanyelvoktatás– irodalmunk tükrében. Jancsik Pál versei; Bölöni Domokos: Egydumáju Sümi Laji és az üldözője, Csávossy György: Új ars poetica, Beke Sándor, Böszörményi Zoltán versei; Ferenczi Enikő: Pirka, Tar Károly, P. Buzogány Árpád, Nagy József Levente versei; Csire Gabriella: Mondák és históriák; Burján Emil, Hadnagy József versei; P. Buzogány Árpád: Ingyen sör; Demeter Attila, Zsigmond Győző, Mészely József versei; Böszörményi Zoltán: A tél; Fülöp Kálmán, Székely-Benczédi Endre, Kamenitzky Antal versei; Vandra Attila: Könnyek férfiszemben; Molnos Ferenc versei. A Székely Útkereső levelesládájából VI.; Erdélyi történelmi népballadák IV.; Kozma László prózája és versei; Beke Sándor: Ünnepi színpad, Málnási Ferenc: A Székely Útkereső levelesládája és a levelezés dokumentumok tükrében, László László: Történeti mondák; Ráduly János gyermekversei, Csire Gabriella: Az akaratos Kis Medve, P. Buzogány Árpád gyermekversei.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. november 18. péntek hüvelyk HÍREK

 

Sóvidék

Megjelent a SÓVIDÉK című szovátai folyóirat III. évfolyamának 1. száma. A tartalom: Levél. Az ötödik, Fekete Árpád: A Sófalvi Illyés Lajos Általános Iskola története I. Fürdőtelepi iskola (1956-1971), Zepeczaner Jenő: Fürdőhirdetések a Sóvidéken, Molnos Ferenc: Egy Petelei levél 1904-ből (Forrásközlés), Ráduly János: Adatok Szováta történeti múltjához, Józsa Ildikó: Sóváradi népi szokások és hagyományok, Kovács Mózes: Hogyan találtam rá, ki voltam ezelőtt 67 évvel (Visszaemlékezés), Márton Béla: Emlékszilánkok a Fürdőtelepi Kaszinóról, Horváth István: A Parajdi-medence földtana II., P. Buzogány Árpád: bírság helyett, átlesve kertlyukon (Versek), Ambrus Lajos: Az örökség (Novella), Ambrus Lajos: Kodáros, Hazanéző, Csodavárban (Versek), Molnos Ferenc: Találkozás az igazival (Novella), P. Buzogány Árpád: Görbe Pityu szerencsétlensége (Novella), Molnos Ferenc: születésnapodra, szobraid, az Ösvény, szenvedély, nász, ablak a múltra, ébredés, tollad, Hazanéző, teremtés (Haikuk), Ráduly János: Mérce, Hajnalod (Haikuk), Bereczki Károly: Hol kezdődik a Székelyföld?, Dr. Jeszenszky Géza: 1956 és a rendszerváltozás. Ellenzékek találkozása, Deák-Sárosi László: Csodaváróban (Ambrus Lajos: Csodavárban. Gyermekversek. Budapest, 2008.), Monus Katalin: Gyökerekhez lenyúló ágak (Derzsi Ferenc: Gyökerek. A Kányádi Derzsiek családfája. é. n.), P. Buzogány Árpád: „Korond és környéke” (István Lajos: Korond és környéke.)  A folyóirat olvasható a http://prosovidek.ro/hu/folyoirat/iii-evfolyam internetes címen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. november 6. vasárnap hüvelyk HÍREK

 

Hazanéző

Megjelent a Hazanéző folyóirat idei második száma. Tartalma: Szekeres Lukács Sándor: Székelyföldi solymárok, Balázsi Dénes: A székely vértanúk, Józsa András: Az utolsó boldog nap Petőfi Sándor életében, Ráduly János: A korondi rovásírásos fazék, Miklós Zoltán: Az innovátor Katona család, Veres Péter: Utunk-széli szobrok, Deák-Sárosi László: A magyar nyelv “detronizálása”? (I. rész), Dr. Barabás László: A szülőföld főiskolája. Verset, krónikát, rövid prózát közöl Király László, Majla Sándor, K. Kovács András, Kacsó Eszter, Ráduly János, Molnos Lajos, Láng Eszter, P. Buzogány Árpád, Páll Lajos, Balázs László, Ambrus Lajos és Bölöni Domokos. A szám képzőművészei Benczédi Sándor, Józsa Judit és Páll Lajos.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. november 6. vasárnap hüvelyk HÍREK

 

Pusztakamarási magyarok

Pusztakamarás a Mezőség jelképévé, szimbólumává vált, hiszen ez a település Kemény Zsigmond nyugvóhelye, Sütő András szülőfaluja. A magyar elit réteg viszonylag későn fedezte fel a mezőségi magyarság kulturális örökségét. Az 1896-os millennium tiszteletére elkészült vármegye monográfiák elsősorban a térség településtörténetét mutatták be. Amikor összehasonlították a szomszédos Kalotaszeggel vagy a távolabbi Székelyfölddel, rendszerint lehangoló képet rajzoltak a polgárosodás folyamatából kimaradt, gazdaságilag leszakadt vidék természeti környezetének és az itt élő magyarság pusztulásáról, térvesztéséről, felgyorsult asszimilációjáról.

A fiatalabb értelmiségiek csak a két világháború közötti évtizedekben kezdték fokozatosan felfedezni a vidék épített örökségét és archaikus elemekben gazdag szellemi népi kultúráját. Ugyanakkor kezdtek tudatosabban foglalkozni a mezőségi szórványmagyarság egyházi és iskolai problémáival, anyanyelvének vesztésével, sajátos azonosságtudatával. Az 1930–1940-es években például nagyon jelentős művelődéstörténeti és társadalomnéprajzi alapkutatások folytak ebben a régióban. Például egy Mikó Imre által vezetett kisebb csoport a Borsa-völgyében, míg Venczel József irányításával Bálványosváralján végzett szisztematikus szociológiai jellegű jelenkutatást. A térség archaikus elemekben gazdag folklórját Lajtha László, Faragó József és Kallós Zoltán tette ismertté. Érdekes, hogy a szépírók is elsősorban ebben a korszakban fedezték fel a mezőségi tájat és embereket. Például Makkai Sándor Holttenger (1936) című regényének címe napjainkig a vidék szimbólumává és metaforájává vált.

A vidék iránti nagyobb figyelem végül is az 1968-as politikai eseményeket követő, rövid ideig tartó ideológiai enyhülés időszakában bontakozott ki, amikor a budapesti táncházmozgalom és folklorizmus keretében a Mezőség egyfajta búcsújáróhellyé vált, ahová minden fiatal magyar értelmiséginek, diáknak el kellett látogatnia. A kutatók az 1970-es és az 1980-as évektől kezdődően a vidék kultúráját és társadalmát elsősorban tájökológiai, történelmi és tipológiai összefüggésekben mutatták be. Érdekes jelenség, hogy a vidéken előbb népmeséket gyűjtő Nagy Olga fokozatosan a mezőségi társadalom, értékrend és női sors európai rangú tudósává vált. A Kallós Zoltán és Martin György által feltárt, interetnikus elemekben gazdag mezőségi táncos-zenés folklór csakhamar egyfajta ellenkultúrává vált előbb Budapesten a Kádár-rendszerrel, majd a Ceauşescu által gerjesztett nacionalizmussal szemben. Ebben a sajátos politikai, társadalmi és kulturális közegben, 1970-ben jelent meg Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című dokumentumregénye, melyben a szerző saját családjának és szülőfalujának a sztálinista korszakban elszenvedett kálváriáját mutatta be. Ez a Pusztakamarásról szóló könyv csakhamar a totalitárius hatalommal való szembefordulás és az önrevízió jelképévé is vált.

Csak a rendszerváltozást követő időszakban, 2000-ben jelenhetett meg dr. Kós Károly Mezőség néprajza című kétkötetes néprajzi szintézise, valamint 1999-ben Keszeg Vilmos Mezőségi hiedelmek című doktori disszertációja. Keszeg Vilmos és Szabó Zsolt szerkesztésében 2010-ben jelent meg Mezőség. Történelem, örökség, társadalom című tanulmánykötet.

A felsorolt eredmények sorában az új kiadvány tovább árnyalja a vidékről és a Pusztakamarásról alkotott képünket. Székely Ferenc a falu intézmény- és társadalomtörténetét, Bota Melinda pedig a település helyneveit mutatta be. Többen jegyzik a helységben szolgáló lelkészek tevékenységéről, életútjáról szóló írásokat. Rabocskay László a Kemény család pusztakamarási ágát mutatta be, Szász István Tas pedig azt vázolta fel, hogy a Szövérdi Szász família milyen szerepet játszott a falu és a Mezőség gazdasági és társadalmi életében. Wass Albert és Kemény János szövegrészletei elsősorban családjuk Pusztakamaráshoz fűződő vonatkozásait tárják fel szépírói eszközökkel. A felsorolt utóbbi írásokból egyértelműen az rajzolódik ki, hogy a magyar nemesség egészen a második világháború végét követő gyökeres politikai fordulatig jelentős szerepet játszott a többségi románság szomszédságában és gyűrűjében élő maroknyi magyarság egyházi és oktatási intézményrendszerének fenntartásában, érdekvédelmében, magyar kultúrájának és azonosságtudatának megőrzésében. Amikor 1945 után ezt a réteget erőszakos eszközökkel kiemelték a mezőségi falvak életéből, az itt élő magyarság magára maradt gazdasági, társadalmi, kulturális és egyházi életében. A faluban működő sajátos interetnikus kapcsolatokról Székely Ferenc írását olvashatjuk, aki az általa szerkesztett kötetben közzétette a falu határában legyilkolt zsidók névsorát is.

A pusztakamarási magyarság hagyományos folklórjának sajátosságait két, Faragó József által készített tanulmány mutatja be, aki még 1946-ban közölte a falu táncos hagyományairól szóló összefoglalását, majd 1947-ben a kántálásról valamint betlehemezésről készített szakszerű és rendszeres tanulmányát. Érdekes jelenség, hogy míg Bonchida, Búza, Palatka, Szék, Szépkenyerűszentmárton, Válaszút és Visa hagyományos folklórja már az 1970-es évektől kezdődően bekerült a magyar táncházmozgalom és folklorizmus vérkeringésébe, addig a hasonló, sajátos és értékes hagyományokkal rendelkező Pusztakamarásra merészkedőket már különböző módszerekkel elrettentették.

A kiadvány második része elsősorban Kemény Zsigmond és Sütő András munkásságához kapcsolódik. Nagy Pál, Papp Ferenc és Sütő András írásai mutatják be Kemény Zsigmond életének Pusztakamaráshoz fűződő részét. A kötetben Csoóri Sándor és Márkus Béla vallomásos és személyes hangvételű írását olvashatjuk Sütő Andrásról. Ő vall az Édes néném, ne hagyjál el! című döbbenetes írásában a pusztakamarási és a mezőségi emberek anyanyelvhez fűződő viszonyáról, a nyelv-, kultúra- és identitásvesztés drámaiságáról. Szövege a mezőségi emberek introvertált mentalitását, értékrendjét sejteti, melynek központi metaforája leginkább a hallgatás és a csend.

Pusztakamarás elsősorban Sütő Andrásnak, másodsorban pedig Kemény Zsigmondnak köszönhetően a Mezőség jelképévé vált. Hiszek abban, hogy a faluról és a nagyjairól nemrég megjelentetett könyv a helyben élők és az innen elszármazottak önbecsülését is emelni fogja. Sütő András halála óta szinte minden évben, szeptember-október fordulóján számos magyar értelmiségi találkozik az író szülőfalujának református templomában. Az őszi emlékünnepségek jelképes üzenetét és funkcióját elsősorban a sajtó közvetíti és forgalmazza a nagyvilág felé. Ugyanakkor a helyben élő maroknyi, 129 lelket számláló református magyarság a rövid ünnepségek után rendszerint önmagára marad hétköznapi problémáival, néma küzdelmeivel. Úgy vélem, hogy a faluban élő magyarság életét csak akkor tudnánk, a hajdani mecénásokhoz hasonlóan, jelentősebb mértékben befolyásolni, ha olyan befektetéseket tudnánk helyben elindítani, melyek Kemény Zsigmond és Sütő András kultuszához kapcsolható kulturális turizmust tudnának Pusztakamaráson kibontakoztatni. (Templomra szállt bánatmadár – Pusztakamarási magyarok. Összeállította Székely Ferenc. Kriterion Könyvkiadó. Kolozsvár, 2011. p. 282.)

Pozsony Ferenc

NÉPÚJSÁG, 2011. november 4., MÚZSA 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. november 6. vasárnap hüvelyk KÖNYVEKRŐL