RSS

LELEMÉNY kategória bejegyzései

Birtalan Ferenc

Éjjel, nyárban

nem állnak verssé a sorok
jönnek mennek a trélerek
ébren vagyok vagy álmodok
a betonból ömlik a meleg

őriztem arcod mindhiába
elfordultál és semmi vagy
legenda mint a király lovásza
ki egy szigetet ajándékba kap

próbállak mesélni hátha értik
mi az mi veled elveszett
lábam lejártam utánad térdig
el kell fogadnom: nem lehet

itt forgolódok csillagos nyárban
az ég a föld nyugalmat ad
ajtómat ablakom kitártam
hajtja a lovász az álmokat

Kopjafák

 

Csahos eső zúg, sistereg,

elvackolnak az istenek.

 

Állunk dermedten, szélütötten,

megdőlt kopjafák a ködben,

 

karóba húzott csillagok,

tűzfényű arcunk ellobog.

 

Ablakok, ajtók zárva.

Deszkát szögez az ősz a nyárra.

 

Önvallomás

 

A kegyes sors hat gyerek közül nekem juttatta a legkisebb fiú szerepét. Azonosulnom kellett a mesebéliekkel tisztességben, állhatatosságban. Igazságos Mátyás történeteit az esti kályhafény mellett hallgattam Apám szájáról, amint ő kapta valamikor. A gyermek ma is bennem él. Hiszem: itt jár közöttünk az Igazságos, mert másként nem lehet. Mi adna erőt, ha nem a Jónak a Gonosz fölötti győzelemhite, a jótett helyébe jót várj, a megosztható hamuban sült pogácsák szívet melengető illata, az ember ember iránti szeretetének hite-reménye? * Vád ne érjen: tudom, a mesék és a valóság között húzódó határok szinte sérthetetlenek, de a remény, a hit nélkül, hogy az esti tüzek mellett a szívekből kilobogó vágyak nem válhatnak valóvá egyszer, számban megkeseredne a nyál. Pedig tudom: túl az Óperencián, Üveghegyeken…* Együvé hantolt halottaimmal megtelnének a temetők; krizantémjaimtól megillatosodnának, gyertyáimtól fölizzanának a novemberek. Mégis hiszek a szó, a vers megváltó erejében. Vallom: élő nyelvünk hatalom, fegyver, fáklya, amely világít a ránk omló halálsötétben, megvéd a ránk fagyni akaró csillagközi magánytól, s nem engedi, hogy rátévedjünk a galaktikus semmibe vezető utakra; amely szívdobogás-közelben bennünket megtartani képes. * Ha csak egyetlen szóval is, de sikerül megtorpantanom az elembertelenedést, ha csak egyvalakivel, de sikerül elhitetnem: megismételhetetlen élete csak az igazságban, a tisztességben teljesedhet ki életté, már érdemes volt. * Választásra nincs lehetőségem. A madarak is gondolkodás nélkül tanítják fiókáikat énekelni, amíg lesz világ, ahol énekelhetnek a madarak. (1985–2005)

                                                             *

Birtalan Ferenc (Budapest, 1945. július 25.) költő, író. Házmester édesanyja és bányász édesapja hatodik gyermekeként született Józsefvárosban. Szakmát tanult, lakatosként dolgozott 1987-ben történt leszázalékolásáig, azóta rokkantnyugdíjas. 1993 óta Csepelen él. Két gyermeke van. Fia Birtalan Balázs író, költő, publicista és terapeuta. Könyvei: Bérszalagkokárda, Versek 1985, Tarisznyában a tenger (Történetek gyerekeknek) 1989,  Összevesztem a tulipánnal (Gyerekversek 1989), Halottak Napja, Élők Napja (Versek 1994), Talpig fegyverszünetben (Versek 2006), A félnégyes barom (Versek 2007), Csak kékre lépj (Versek 2008, Viszonylag minden (Tsepeli gavotte – Versek 2008),  Hetvenkét lépcső (Versek 2009), Szökőár után is hazatér a tenger (Kis indiánkönyv – Versek 2010), Versek regénye – (Önéletírás 2010.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. augusztus 23. kedd hüvelyk LELEMÉNY