Utószó

Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben –
És mégis élünk

Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szavak –
És mégis élünk

Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap ,
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak
És mégis élünk

Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek –
És mégis élünk

Elvadult a dűlők lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe
És mégis élünk

Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére:
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, végre…-
És mégis élünk!

Bartis Ferenc

      

       Bartis Ferenc ezt a költeményét 1956. november 1-jén, Halottak Napján szavalta el Kolozsváron, a Házsongárdi Temetőben Dsida Jenő, Brassai Sámuel és Kriza János sírjánál, s e verséért a Román Katonai Törvényszék a költőt hétévi nehéz börtönre ítélte.

       Ahogyan maga a költő mesélte el 2006. július 31-én a Duna TV-ben bemutatott portréfilmjében, a Házsongárdban összegyűlt tömeg a költővel együtt ismételte az „És mégis élünk” sort. (A hagyomány szerint Petőfi Nemzeti dal-ának refrénjét visszhangozta így a hallgatóság).

       Mi lehet a titka, varázsa egy ilyen szépirodalmi szövegnek, hogyan képes az író a maga mondanivalójával magával ragadni a hallgatókat, az olvasót, mi az az üzenet, amely Tóth Árpád megfogalmazásában „lélektől lélekig” szól? Mi az, ami ma is, 50 év elmúltával is időszerű, s az olvasó ma is rábólint: Igen, „és mégis élünk!”

      A magyarázat: ez a költemény rólunk, Erdély bármely sarkában élő magyarokról, sorsunkról, életünkről szól. Ezt fejezik ki az élünk, bölcsőnk, sírunk, anyanyelvünk birtokos személyragos szavak. A többértelmű szavak, a körülírások, a metaforikus kifejezések ellentétpárokba rendeződnek, és a szöveg címével együtt megteremtődik a szövegösszefüggés, a kohézió, a szövegösszetartó erő. Ezt ismeri fel a hallgató, az olvasó, azonosul vele, és válik alkotótársává a költőnek, megérti a vers szavainak jelentését, és a szövegösszefüggésből adódó többletjelentést is rögzíti, elmenti agyába: a bölcső és a sír az élet két mezsgyéje, és közben a széttépett, sokszor összetört életünk, a dobravert vágyaink, az üres gyermekágyak, a tenyerünkbe hulló sziklák, amikor még a természet, még a kövek is velünk zokognak…,   mert történelmünk során hányszor sírtunk, és kiröhögtek, hányszor kértünk, és a válasz: kötél, s küzdelmeink sora, tatár, török, osztrák, német, orosz történelmi káröröme volt.”

„Legalább ezernyi Herder jósolgatta és jósolgatja a magyarság kihalását. Nem ok nélkül! A magyarság kezdettől fogva útjában állt minden terjeszkedő egyházi (vallási), gazdasági, politikai, katonai és sokszor dinasztiás törekvésnek. A magyarság irtása kezdettől fogva tart. Gondoljunk csak bele: idegenek hányszor kapartatták ki vélünk maguknak a gesztenyét a tűzből. Történelmünk vesztegelésében hányszor parancsolták haderőinket külföldre, minél távolabbra – pusztulni és ellenséget szerezni a magyarságnak! Hány ideológiai szektavezért csempésztek közénk alig néhány évszázad alatt! Tessék összeszámolni a nemzetellenes összeesküvéseket, gazdasági, politikai, hadászati, szociális, egyházi, erkölcsi zűrzavart keltő álnokságot! Persze, ezekkel párhuzamosan virágzásnak indult a családbomlasztás, a fajtalankodás… A nemzet erkölcsi-szellemi kifosztásához nagyon is értő emberkupecek már rég becsempészték a fogamzásgátló-szerek mellé az abortusz törvényesítését. S ha mégis világra jön egy magyar gyermek, akkor azonnal elébe kell tálalni a kábítószert és a nihilt különböző ehetőnek-vélt csomagolásban. Most már az állam és lakájhada kezdi megjátszani az aggódók gyülekezetét: fölfedezték, hogy embertelenül fogy a nemzet, de ők nem a nemzetfogyás miatt aggódnak, hanem a termelésből származó profit megcsappanása miatt… Még most sem a családok támogatása jut szennyes eszükbe!” – figyelmeztetett Bartis Ferenc 2003-ban egyik cikkében.

           De a Zrínyi Miklós megfogalmazta, az Ady vallotta „és mégis” visszhangzik e költemény refrénjében is, s ezt az üzenetet fogadja el, visszhangozza az olvasó is, a hallgató is. Ezt a világképet rajzolja meg, mutatja be a költő, s erről a világról alakult ki az olvasó véleménye is, hiszen őmaga is ezt az életet élte, éli. A kijelentő mondatok érzelemmel telített felkiáltó tartalommal telnek meg és a költő egyenes beszéde talán ezért is jut el olyan könnyen „lélektől lélekig”.

             58 éve hangzott fel a Házsongárdban ez a költemény. Az egyik évben, Brassai Sámuel sírjánál a költő személyes jelenléte tisztelte meg a Brassai Sámuel Gimnázium tanulóinak emlékező ünneplését. Az idei évfordulós megemlékezés szomorú aktualitása lesz, hogy Bartis Ferenc költő, az Összmagyar Testület elnöke csak szellemében lehet jelen a megemlékező évfordulón, de reméljük és kívánjuk, hogy üzenete, költői szózata ma is jusson el minél több kolozsvári és bármely erdélyi honfitársunkhoz!

Málnási Ferenc