RSS

Találkozások III.

21 feb

(Gyergyószentmiklós, 2012.)

 

Az ötvenéves Salamon Ernő Irodalmi Kör antológiája. A kisebb megszakításokkal ötven éve működő kör tagjai gyergyói születésű, illetve itt élő írók, költők. A kötet nem teljes, hiszen több egykori tag alkotása hiányzik belőle. „A Találkozások IV. gyűjteményes kötet fogja pótolni a tervek szerint e hiátust” – mondta a kötet szerkesztője, Bajna György.

Bajna György

Bekopogó

„Régi szelíd esték, ti is emlékké nemesedtek!
Költőkkel s fiatal feleségekkel koszorúzott
tündöklő asztal, hova csúszol a múltak iszapján?
hol van az éj, amikor még vígan szürkebarátot
ittak a fürge barátok a szépszemű karcsú pohárból?

Verssorok úsztak a lámpák fénye körül, ragyogó zöld
jelzők ringtak a metrum tajtékos taraján és
éltek a holtak”

Radnóti Miklós szép sorai érintenek meg, amikor tétova és minden bizonnyal nem egészen pontos, tehát csak történettöredék írásába kezdek, mint az egyedüli, aki 1962. október közepétől nyomon követhettem, tagja lehettem az irodalmi körnek.

A kedves Garai Ödön bácsi tudása,  Barabássy László lelkes szervezése hozta létre. Az első tagok munkások, diákok voltak. El-eljöttek az önképzőköri ülésre tanárok is. Otthont a Laurentzi szállóból Petőfi Sándor Kultúrházzá „emelt” Korona biztosított. Milyen érdekes, Laurentzi János szervezte az 1880-as években Gyergyószentmiklós első olvasókörét.

A középiskolás diákok közül Bereczki Károllyal érdeklődtünk kitartóbban. Vakációk alatt ellenben állandóan eljárt a köri ülésekre Balázs István is, aki akkor Marosvásárhelyen tanult. Barabássy Balánbányára került, a helyére Nyisztor Miklós, a kultúrház akkori egyik szakirányítója lépett. Aztán megérkezett igazgatónak Váli József, a Marosvásárhelyen végzett magyartanár. Nem sokkal később újságíró lett, helyét a könyvtárigazgatónak hazatért Csata Ambrus vette át. Ekkor már a városi könyvtárban tartottuk a találkozókat. A színjátszás mellett a köri tagok az egyre gyakoribb irodalmi estek szereplői között is a legtöbben voltak. Jutott a 20-25 irodalomkedvelőből oda is. Mire elkészült a Szakszervezeti Művelődési Ház, a köri tevékenység úgymond takaréklángra került. Néhány író-olvasó találkozó hozta még össze a tagokat, egyre ritkábban. Sikerült feléleszteni a lángot. A kör új környezetben talált helyet üléseinek. Egyik ajtón a szakszervezeti könyvtárba léphetett az érdeklődő, itt tartottuk a köri üléseket ismét hetente, a másikon az akkor nagy népszerűségnek örvendő és a körbe is el-ellátogató Karancsi Sándor műtermébe. Később az is kiderült, hogy az épületben másnak is volt helye: az állambiztonságiaknak, a szekunak.

A művelődési Ház igazgatója, Kémenes Lajos magyartanár jó házigazdája volt a körnek, ahogy később a szintén tanár Varga Gyöngyi igazgatónő is.

Boldog hetvenes évek! – sóhajthatnánk fel. A kör életében a leggazdagabb időszak volt.  Néhány név: Bartók Júlia, Bíró Mózes Éva, Bíró László (fizikus), Györffi Kálmán, Szávai Géza. A két orvos: Panigay Róbert s az időközben köri taggá váló Kercsó Attila. Vidékről feljáró és helyi pedagógusok, középiskola diákjai közül pl. Farkas László, Parászka Miklós, Sándor Magdolna. A hazatért Burján Emil és hitvese, Gál Éva Emese teljesen új levegőt hoztak: az irodalomét, az addig inkább csak irodalomnépszerűsítő és önképzőkörként működő csoportosulásba. A hetvenes évek végére már T. Szabó Edit is bontogatni kezdi szárnyait.

Kimaradnak a felolvasók közül, de eljárnak a köri ülésekre: Bábics István, Benedek Balázs és Dávid István. A köri tagok között több egészségügyi asszisztens is feltűnik, ahogy az élet területéről sok más szakma képviselője, még Garda Dezső történész is. Tény, a hetvenes évek értelmiségiek körévé alakította a társaságot. Vitákat általában Szávai, Györffi, Bartók és Bíró Lászlóné Mózes Éva kezdeményez, gerjeszt. Tartalmas kor volt ez a kör életében.

A nyolcvanas évekre a teher alatt nő a pálma jelige jellemző. Szávai és Györffi, újságíró lesz Bukarestben. A maradék középhad tagjai pedig – talán csak Gál Éva Emese a kivétel -, ekkor válik alkotóvá. Megjelennek Kercsó Attila és Panigay Róbert első könyvei.

A tagság csaknem állandó, a kör vezetése változik gyakrabban, mint addig, de amikor mélypontra kerül a köri élet, mindig van elég erő a talpra állásra. Itt ki kell emelnünk Gálné Esztegár Ildikó nevét is.

1990 után 15-17 tagra állandósul a kör. Valóban tarka a társaság. Ha volt fordulat, az a jegyzőkönyvek lapjaiból olvashatók mellett az egyre gyakrabban megjelenő önálló kötetek számával mérhető.  Hiszen az egykor diákként el-ellátogató Ferenczi Attila, Gergely Edit, Rafi Lajos, Papp Attila Zsolt mellett Antal János, Bíró László, Burján Emil, Czírják Edit, Ferenczy Rozália, Csata Ambrus, Gálné Esztegár Ildikó és alulírott is csatlakozik a több kötetes Gál Éva Emese, Györffi Kálmán, Kercsó Attila, Panigay Róbert mellé.

És ne feledkezzünk meg a kör tiszteletbeli tagjairól: Bereczki Károlyról és Kamenitzky Antalról sem, ahogy Burján Gál Enikőről sem, akinél senki fiatalabb nem látogatta a kört. Magzatkorától!

Az 50 esztendő alatt a romániai magyar irodalom csaknem valamennyi jelentős alakja vendégünk volt. Hosszú lenne emlékezetből a névsor és sértőn hiányos. Ezért eltekintünk tőle. De nem hagyhatjuk szó nélkül a korondi tollforgatókkal tartott találkozókat, ahogy a marosvásárhelyi Súrlott Grádiccsal kialakult jó viszonyunkat sem.

Ötven év alatt sok „házinénink-bácsink” volt. Mindig oda költöztünk, ahol szívesen láttak. Kultúrotthon, könyvtár, nőegylet, Művelődési Ház, ismét könyvtár, sőt a Nosztalgia Kávézó is volt főhadiszállásunk. Köszönet azoknak, akik befogadásunkkor ezen intézmények élén álltak, illetve Máthé Editnek, a Nosztalgia Kávézó tulajdonosának. Ha ők nem lettek volna, ma nem emlékezhetne 50 esztendőre az irodalmi kör sem.

E kis kötet nem teljes, hiszen több régi tag alkotása nem szerepel benne, holott illene. Csakhogy november elejére sikerült két jelentős és több kedves támogatót találnunk, akiknek köszönhetően ma már bátran kérhetnénk írást akár a Magyarországra telepedettektől is. Majd a Találkozások IV. gyűjteményes kötet, amit legkésőbb 2 év múlva szeretnénk kiadni, pótolni fogja ezt a hiányt.

Gyergyószentmiklós, 2012. november 15-én

*************************************************************

Bajna György

Ima a hegyhez

Eső mossa a hegyeket,
Tiszta lesz minden: patyolat.
Mint a rigófütty, mint a madárének,
És nem hallani disszonáns hangokat.

Ha bőségesen terül majd a bérci asztal,
Illatos kenyérrel és örök malaszttal,
Fény és illat pillangót marasztal,
Amit csak alávisz a bolondos röpte,
Hol kristály patakban olt szomjat a szarvas,
S a békés csönd oly végtelen, hatalmas,
Hogy térdre rogy, tőle erőtlen az ember,
Aki az Úrnak itt soha nem felesel.

Fény fürdeti újra a hívó hegyeket.
Végtelen kék égből kivésett a szikla.
Szilánkjai a hullócsillagok,
A varázsló vésőt maga, Isten fogja.

***********************************************************

Czírják Edit

Gond-viselés

ujjlenyomatát
érezni a levegőben
tapinthatóságára
vágyom olyankor
kiegyensúlyozom
magam és
nem táncolok
már pengeélen
Világ vándora
Hosszú ideje nem láttalak téged,
Másfelé sodort az élet vihara,
De most megjöttél – testvérem,
Isten hozott idehaza!
Fölötted is elmúltak az évek,
Az élet ízéről mesél arcod bársonya,
(És vall, ó, mélyen vall a tekinteted.)
Hogy elhagytad a szülőfölded
Tán nem is tudod, mi volt legfőbb oka,
De most itt vagy – bátyám, nővérem,
Isten hozott idehaza!

Mondd, meséld, másik hazád hogyan fogad?
S, hogy ismerõs idegen lettél az emberek szemében,
A tényeken mit sem változtat.
Ülj ide mellém, én is elmesélem, mi oka,
hogy vállaltam itt, mit az élet
Apránként terhelt vállaimra.

Nézd, itthon vagy, mert lehet több hazád,
de szülőfölded csak egy lehet,
és édesanyád, édesapád ajkán áldás:
Isten hozott idehaza!

*************************************************************

Ferenczi Attila

Útban a Megváltó felé

Városunk kicsi: alig van benne
nyár, s tán ezért nincsen tengerünk;
felhõkarcolónk sincsen, csak a vágy –
jöjj, Emmanuel, légy mi velünk!
A kis szájhősök elvonultak, s el
velük gyermekkori énekünk;
házuk üres, végleg kisöpörték –
jöjj, Emmanuel, légy mi velünk!
S mint a bűnbeesés után, a táj
szürke – hová lettél Istenünk?
Várunk egy jelet, biztos kiutat –
jöjj, Emmanuel, légy mi velünk!
Talpra kellen-e állni, testvérek:
egymás nélkül holnap elveszünk!
Gyújtsunk egy csillagot a jövõnek –
jöjj, Emmanuel, légy mi velünk!
Lépjünk rá a betlehemi útra,
nézzük meg, merre tart életünk;
keressük meg lelkünk szálláshelyét –
jöjj, Emmanuel, légy mi velünk!
Fogunk késni belsõ utcáinkon;
s bár nem sokan, de mind ott leszünk.
A pásztorok már melléd térdeltek,
Megváltónk, nézd, mi is érkezünk!

*************************************************************

Gál Éva Emese

Tél

A hó átvilágít az éjszakán,
röntgenezi a komor fa-tüdőket.
Hatalmasabb a csend, mint a magány.
A szél torkára fagyott levegőnek

a lélegzethez más esélye sincs.
Saját hiányába dermed az ember.
Szabadon fölragyog a jégbilincs:
a szó az imából kitörni nem mer,

Hogy Istenig nőjön föl a sikoly.
Az úr már kicsapódott valahol,
körénk fagytak a bolygók, égitestek.

Hiába hevít éltetőn a Nap,
minden fény csak egy röpke gondolat,
amit Isten elszórt és itt felejtett.

*************************************************************

Kamenitzky Antal

Tiszta

Legyél a csipõs, tiszta, téli hajnal,
mint égi lélek, tisztán megmaradj;
tisztává égj, mint perzselő harag,
ne légy a foltja friss, meszelt falaknak!

Légy könnyű vers, mely gyermekhangon
[szólal,
csak dallam, amit szó nem ront, ha szól,
harangszó légy, visszhang az ég alól,
halott nagyanyám száján altatódal!

Te légy a messzeség örök heroldja,
kinek a hangja fészekalj-puha,
ki a világom mérgeit feloldja,

jövőmnek légy a fényképalbuma!
Legyél javamra elállított mérleg,
maradj meg soknak, de sosem elégnek!

*************************************************************

Kercsó Attila

Az ősz nyugalma

Üres padon a meditáció
Míg földre szállni készül a dió,
poros levélben a hangya nyomok
Rekedt csókák az égi vándorok.

A tekintet is velük vándorol
Simogatás a kopár dombokon,
Lomhán kocog, mi futva érkezett,
Kopott olajkép, aranyos keret.

A vállakon pihegő nyugalom
mint vadak nélkül elnémult vadon,
Míg cihelődő nesszel búcsúzik
Langyos kövétől a zöld nyakú gyík.

Szellő cirógat észrevétlenül
Komor sarkokban az árnyék kihűl,
A fák alatt az avar szendereg
Lépked az ősz mint tisztes, nagy öreg.

*************************************************************

Rafi Lajos

Megalkuvás

Az én atyám, aki igába hajt,
Tudom, tud rólam, nyilván-
tartja testem.
De kellene egy valaki, barát,
Talán kivel egy koporsóba lennem.

Száz rossz fáj bennem, s összetör
fajom,
Sehogy sem sodorhatom egy nemzetbe.
Két sziklafal még őrzi alkatom.
És átöltöztet nemesebb tegezbe.

A hegyek zöld lángja megfakulva sír,
És lassan színét vesztette az ég.
Párák gyűlnek a völgyben idelent.
S értelmét leli bennem az idő.

Hisz a füvek beszélnek rólam.
Halkan siratom örök panaszom.
Jajgat a Nap magában, vérzik.
Maradjál velem Hajnalcsillagom.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2013. február 21. csütörtök hüvelyk VERS

 

Hozzászólások lezárva.

 
%d blogger ezt szereti: