140 éve született id. Szemlér Ferenc*

Brassó

 

Tornyok, régi falak, suhogó

erdők. Itt éled béna és bizonytalan

sorsod. Felcsillansz néha, mint üveg

a napfényes homokban

s aztán újra kihúnysz.

Barátoknak tárulkozol meleg

szavakkal, hiszen jólesik

hinni, hogy meg is értenek,

a szerelem forró szele ver fel

néha a magasba s utána

marad az óriás üresség.

Tornyok, falak, gyárak és emberek!…

Ki látja meg közülük, hogy ki vagy,

ki érzi meg közülük, mire jöttél?…

Az egyik házon írva: ezerötszáz,

egy templomot láttak már a tatárok,

s hány ember pusztult már közöttük el

ki nem elégült vágyban!

Élsz…élsz…a fogadat

némán összeszorítod,

holnap job lesz talán,

holnap rossz lesz talán,

vagy nem is lesz talán –

s a tornyok és falak

mint avult alabárdos őrök,

állnak körül.

 

(Forrás: Pásztortűz, 1931. november 22, XVII. évfolyam, 23. szám)

*Id. Szemlér Ferenc (Székesfehérvár, Fejér vm., 1871. nov. 24. – Brassó, 1938. márc. 18.) tanár, költő. Székesfehérvárt és Esztergomban, majd Budapesten tanult, Kolozsvárt szerzett német-magyar szakos tanári oklevelet. Tanárként működött Marosvásárhelyen,  Brassóban és Székelyudvarhelyen. A Brassói Magyar Dalárda elnöke (1921), a Romániai Magyar Dalosszövetség egyik alapítója és elnöke volt. Udvarhelyen alapított családot, tevékeny részt vállalt a város művelődési életében. Fia ifj. Szemlér Ferenc  (Székelyudvarhely, 1906. április 3. – Bukarest, 1978. január 9.) költő, író, műfordító; unokája Lendvay Éva költő. Óhajuk szerint  az apát és később fiát is a gimnázium mögötti, Szent Miklós-hegyi temetőkertben helyezték végső nyugalomra.

b.d.