RSS

Urr Ida

20 Sze

Bárányfelhő


Egyszer eljő:

a bárányfelhő;

 

fehér fodrocskáit

csokorba kötnéd,

 

szíved befödnéd

véle egy időre;

 

de karod nem éri –

ő úszik, kúszik…

 

– messzeség védi;

 

nézed, nézed:

elfelejted a folded,

a néped – ,

 

eltűnik lassan,

eltűnik szépen:

 

nem marad senkid:

sem földön, sem égen…

 

Urr Ida (Kassa, 1904. november 25. – Budapest, 1989. augusztus 2.) költő, orvos. Érettségijét Kassán, orvosi diplomáját Budapesten szerezte meg a Pázmány Péter Tudományegyetemen 1927-ben. Kezdetben Csehszlovákiában, később Budapesten dolgozott belgyógyászként. A II. világháború végén a Svéd Vöröskereszt orvosa volt, több száz üldözött életét mentette meg. 1945-től belgyógyász főorvos volt. Első versei már egyetemista éveiben megjelentek önálló kötetekben. Költészetére az avantgárd törekvések a jellemzőek, megpróbált új utakat keresni a magyar költészetben. A II. világháború alatt írt verseiben a fasiszta barbárság ellen tiltakozott. Művei:  Zokogások (versek, 1923), Bíborkehely (versek, 1925), Kormozott lámpással (lírai eposz, 1927), Szent pokol (versek, 1930), Nincs kenyér (versek, 1936), Itt az írás (versek, 1940), A fényrács mágiája. Válogatott és új versek (1980), Hernádparti himnuszok (versek, 1984).

b.d.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. szeptember 20. kedd hüvelyk LELEMÉNY

 

Hozzászólások lezárva.