RSS

Musztafa Ali

27 ápr

Egy magyar költőhöz


Költő vagyok, még szeret Isztambul,

híresedem, de a hír fakul,

amit írok, magam se értem,

mégis-mégis rajonganak értem.


Verseimben sok a szó-szemét,

de nem bántja ez a vak szemét,

iszik, isznak, a sört a rumba

töltik, vadul pörög a rumba,


éjjel-nappal zúg a zaj-zene,

karcol a hang, mint a drótkefe,

szeretik a ritmust, rímeket

(mint egy nőstény a jó hímeket),


versem is, az üres gondolát,

nem érdeklik ki mit gondol át,

hiszen nem az észnek, a fülnek

írok, s akik a padon ülnek


velem együtt, alig van eszünk,

azt sem tudjuk holnap mit eszünk,

koldulunk, és koldul az ország,

szavazatért koldulók fosszák,


adományuk lett a vén remény,

hírnévosztó hamis vélemény.

Hallom: ott is, akárcsak nálunk,

átkeresztelt rabokká válunk,


ennek tapsol millió bolond,

nemcsak tapsol, hurrázva tolong.

Fáj, lelkemben csorba késélek

sebeivel közöttük élek.


Menekülök, ajánlom neked,

mutogasd te is a feneked!

Nagyon kell az érthetőbb beszéd,


szorítsd meg az igazság kezét!

Bárhol vagyunk, bárhová megyünk,

közös legyen a mi istenünk!


Marosugra, 2011.04.26.


Komán János ferdítése

 
Hozzászólás

Szerző: be 2011. április 27. szerda hüvelyk HUMOR ÉS SZATÍRA

 

Hozzászólások lezárva.